kísérleti csipke vagy szomorú nőiesség

Van egy új út. Lehet, hogy pont eddig mentem rajta, ameddig itt láthatjátok, de valamennyit mentem, azaz van mit megmutatnom. Őszintén szólva ösztönösen jött, nem gondolkodtam rajta sokat, belülről "tört föl". Egyszer csak úgy gondoltam, hogy nekem kell készítenem egy párnasorozatot csipkével. Egy kék párnákat fehér csipkével. Amikre lehajthatjuk a fejünket. Én, mi, te, akié majd lesz. Geometrikusakat. Csipke-geometria. Párizsi kéket, mert az az élet színe. Ilyet fest a sötét indigó, és ilyet festettem én már sokszor. Ez ad energiát. Fehér csipkével, az a tisztaság színe. A nőiesség formája. Egyszerűség, életerő, befogadás, kecsesség. S talán mégis van benne valami szomorúság? Ki tudja... Ki tudja, honnan jött ez az ötlet, és ki tudja, hová tart? Miért szomorú neked, és miért ad erőt nekem? Valaki másnak miért olyan, hogy még egyszer meg kell néznie, aztán még egyszer, végül még párszor? Talán titok van benne. Mindannyiunk álma, a kis csipkeablakokba zárva.

Vázlatok hozzá, miatta, annak ürügyén, hogy ezt csinálom. Csak játszom, csak színezek, csak rettentő kimerítő munkát végzek: magamat kutatom.

Egyenként

Részletekben

Együtt.