kísérleti csipke vagy szomorú nőiesség

Van egy új út. Lehet, hogy pont eddig mentem rajta, ameddig itt láthatjátok, de valamennyit mentem, azaz van mit megmutatnom. Őszintén szólva ösztönösen jött, nem gondolkodtam rajta sokat, belülről "tört föl". Egyszer csak úgy gondoltam, hogy nekem kell készítenem egy párnasorozatot csipkével. Egy kék párnákat fehér csipkével. Amikre lehajthatjuk a fejünket. Én, mi, te, akié majd lesz. Geometrikusakat. Csipke-geometria. Párizsi kéket, mert az az élet színe. Ilyet fest a sötét indigó, és ilyet festettem én már sokszor. Ez ad energiát. Fehér csipkével, az a tisztaság színe. A nőiesség formája. Egyszerűség, életerő, befogadás, kecsesség. S talán mégis van benne valami szomorúság? Ki tudja... Ki tudja, honnan jött ez az ötlet, és ki tudja, hová tart? Miért szomorú neked, és miért ad erőt nekem? Valaki másnak miért olyan, hogy még egyszer meg kell néznie, aztán még egyszer, végül még párszor? Talán titok van benne. Mindannyiunk álma, a kis csipkeablakokba zárva.

Vázlatok hozzá, miatta, annak ürügyén, hogy ezt csinálom. Csak játszom, csak színezek, csak rettentő kimerítő munkát végzek: magamat kutatom.

Egyenként

Részletekben

Együtt.

Amikor elszabadul a belső nyomottanyag-tervező/-készítő

A nagy szünet után Szegedre visszatérve nem egészen tudtam, hogy hogyan kezdjek hozzá a nemezeléshez. A régi ötleteket magam mögött hagytam, az újak nem forrottak ki. Már majdnem úgy éreztem, hogy alkotói válságban vagyok, amikor eszembe jutott egy nyáron hallott szó: "shibori". Amikor az indigófestés-tanfolyamon a francia szobatársam lelkesen hímezgetett a selyemingére valami mintát, azzal a céllal, hogy azt majd belemártsa az indigóba... Én megkérdeztem tőle "is this some kind of batik?" ő azt mondta "no, shibori!"... Nem batik, hanem shibori. Nafene. Pár hónapot pihent bennem ez a szó. Aztán most egy magányos estén beütöttem a gugliba: rengeteg eredmény, rengeteg kékre festet mesés textil. 

Amit megtudtam a kutakodás folyamán: 

1. Fogalomzavarban élünk a textilfestésre vonatkozó szavak tekintetében
2. A shibori egy japán textilfestési hagyomány, amely legalább száz technikát ölel fel, amelyeket apáról fiúra öröklődnek, művelői egy életen keresztül tanulják az egyes munkafolyamatokat, tökéletesítik az elvégzésüket (bár arrafelé még most is a legtöbb dolog így működik). Ezen technikák lényege az, hogy valamilyen szorításos (kötözéses, férchímzéses-összehúzásos, préseléses) módszerrel a fehéren hagyandó területeket megóvják a festéstől. Mi ilyesmit - ennek a lebutított változatát -  nevezzük batiknak, annak ellenére, hogy az más. Az angol nyelvben ez nagyon frappánsan "tie and dye", azaz "kötözés és festés". 
3. A batik is egy keletázsiai eredetű műfaj, bár művelik Afrikában is. Ez a viaszos textilfestést jelenti. Az anyagot a be nem festendő helyeken beviaszozzák, hogy le hatoljon le a festék a szálak közé. Ezt bonyolult minta esetén sokszor ismétlik. Aki bővebben kíváncsi rá, annak álljon itt egy videó. 

Felfedezéseimen felbuzdulva úgy döntöttem, kipróbálok egy-két shibori technikát. Persze szintén lebutított szinten, barkács eszközökkel, kísérleti céllal. Így néztek ki az első próbálkozások. Ezek után még készült négy másik.

 

Megkötözve. 

És így néznek ki az eredmények:

Csirimoja első shiborija, 2011.

Fotók: Csenki Sándor & BN.

"Deja de pensar, empeza a crear!"

Elkezdődött az év, elkezdődtek a rajzórák. Mivel egész nyáron nem rajzoltam, és a múlt heti ruhaterv-rajzolási kísérletem is csúfos kudarcba fulladt, meglehetősen félve néztem az alkalom elébe. A szeneimet persze Pécsen felejtettem, és biciklivel a mappámat sem tudtam szállítani, ezért kicsi lapokat vittem, és ceruzákat. Az első kroki még kicsit bátortalan volt, de szép lassan belejöttem. Egészen máshogy húztam a vonalakat, másképpen álltam hozzá a rajzhoz. Mintha hirtelen felszabadultam volna a kényszerek alól: már nem kellett megfelelnem a felvételin, nem izgattak a bíráló szavak... És meglepő módon nem is érkeztek bíráló szavak, csak elismerőek. Hát, így megy ez. Ha abbahagyod a görcsös gondolkodást, elkezdhetsz alkotni.

2011. szeptember 7.

Egy életfa titkai (Hommage a Baktay)

2010 decemberében véletlenül kaptam egy hívást, hogy egy hölgy szeretné,az ha befejezném a nemezkép-sorozatát. Akkor még nem tudtam semmit erről a munkáról, ami később hónapokig meghatározta a mindennapjaimat. 

Elmentem megnézni a sorozat elemeit: ekkor jöttem rá, hogy a képek papírmaséval ötvözött textilből épülnek fel, és a textil részek sem egészen nemezből készültek. De akkor miből? És hogyan épültek fel a képek? Vajon hogyan tervezhette a sorozat befejezését a készítő? Elvileg még 3 kép volt hátra...

Januárban elmentünk az elhunyt művésznő élettársához. Ő megmutatta a műhelyet, megmutatta a használt anyagokat: a papírmasé masszát, a kenderfilcet. És odaadta a hatalmas hungarocel-táblákat, melyek tervezését Patrícia már elkezdte. Ezeket elhoztuk. 

Egyetlen táblán látszott valamelyest, hogy milyennek lett tervezve: ez volt a legnagyobb, és a sorozat utolsó darabja. Egy életfa vázlata volt rajta. Csak fekete filccel előrajzolt vonalak. Ezen kívül "munkaterület". Heteken keresztül gondolkodtam, hogy hogyan lehetne folytatni. Mind technikailag, mind tartalmilag homályos volt az út. Megkérdeztem volna az egyetlen embert, aki ismerte a táblák készítésének titkát, de ő már halott volt. Akinek az életfáját be kellett fejeznem, már nem élt. 

Ez utóbbi lelkileg is megterhelt. Ugyan nem ismertem, de velem volt minden nap, próbáltam megfejteni a gondolatait, próbáltam megismerni. Életfát kellett készítenem neki, az övét befejezni. Végigírni az élete történetét, úgy, hogy szinte semmit nem tudtam róla. Aztán elengedni. Végül úgy fogtam fel, hogy ez az utolsó, befejezetlen alkotás az, ami még a földhöz köti. Amikor majd befejezem, akkor juthat el a legfelsőbb magasságokba.

Nagy lelkesedéssel álltam a munkához, szerettem volna a tőlem telhető legtöbbet beletenni a képbe - pont az előbb leírtak miatt. Végül július végére készültem el vele. A munkafolyamatot persze elfelejtettem dokumentálni, de a végeredményről van pár fotóm. Íme:

Életfa, 2011

150x80 cm

hungarocel, papírmasé,
kézzel festett, szabott, hímzettkenderfilc

akvarell

Részletek:

A mennyek országa

A lélek útja

Életvirágok

Felröppenő életmadár

Az őserő forrásai