"Még gyerek az ég rőt szíve, a Nap.
Az én szivem is gyerek még, arcom befejezetlen
és szemeim töretlenek."
(Weöres Sándor: Hajnali dal)
Táskám alapgondolatát a napfelkelte hangulata ihlette: az a tiszta pillanat, amikor a napkorong vörösessárgája felbukkan a dombok mögül, vagy a síkság fölébe kerekedik, felébresztve a tájat, s benne az élőlényeket, erőt
adva az új naphoz. Ez a momentum meghatározza a magyar tájhoz fűződő viszonyomat, s valószínűleg meghatározta évszázadokon át az itt élő, természethez közeli életmódú magyar parasztság gondolkodását is, akik népművészetünket kialakították. Így esett erre a témára a választásom.Az általam használt hagyományos technika a nemezelés, mely lehetőséget ad a forma, a textúra és a mintázat tetszés szerinti, varrás nélküli kialakítására. Ebben a táskában a saját festésű gyapjút fonalakkal kombináltam, és hímzéssel domborítottam. A színekben azt az energiát, melegséget igyekeztem tükrözni, mely a hajnali tájban szétárad. Mintámhoz az ihletet a kalotaszegi írásos hímzés mintakincséből merítettem. A párnákon, terítőkön megjelenő kör alapú bécsirózsa-motívumokat dolgoztam fel, s hangszereltem át nemezre. Így, bonyolult kontextusából kiragadva, új jelentést nyer: maga a forróságot sugárzó, életadó Nap jelképe.
Napfelkelte, 2012. február
