Ezt a kecses lányka macit rögtön Csámpi után készítettem, hasonló méretben. Bundája pihe-puha bébiplüss, a tömése pedig selymes kapok. Sálat is kapott, hogy meg ne fázzon ezekben a téli hónapokban. Ez a mackó sokat segített, amikor decemberi vizsgáimra készültem, innen is tudom, hogy ő egy erőt adó, jókedvre derítő kis lény. Sokat gondolkodtam, hogy kinek adjam, és hamarosan rá is jöttem, hogy unokatestvéremnek, Marcsinak ajándékozom.
Mindannyiunk örömére szóljon ma egy Mackódal is.
Marcsimaci, 2011. december
