Emlékek

Nyár elején az ártéri erdőben sétáltunk a Kedvessel. Magával ragadott az a tömény, burjánzó szépség, ami ott várja az arra bóklászót: a hatalmas fák, négyöles törzsek, hullámzó ágak, leomló liánok, a víz csobogása, madarak, békák...Azért mentem ki, hogy kis akvarelleket, vázlatokat készítsek, de egy diófapác-rajz után nem tudtam folytatni. Letaglózott a szépség.

Viszont akkor már tudtam, hogy ide vissza kell jönnöm, és azt is, hogy rengeteg ihletet meríthetek az erdőből. Az idő múlásával folyamatosan jöttek az ötletek, s sajnos nem is tudtam őket egy mederbe terelni. Azért mégiscsak megpróbáltam, s pár napot kint töltöttem a gáton és az erdőben. Vázlatokat készítettem az egyes növényekről, a fák görbületéről, arról, hogy hogyan keresztezik egymást, arról, hogy hogyan hullámzik kérgük mintázata. Végül úgy döntöttem, hogy a nemeztárgyakban az érzéseimet, benyomásaimat próbálom majd megjeleníteni. 

Ehhez a feladathoz a selyem és a gyapjú ötvözését választottam, egy olyan formatervben, melyet már régóta érleltem magamban. Lényege, hogy a nagyobb táskák egyre vékonyodó szájrésze egészében nyúlik túl a táskán, s így önmagából képez záródást a tárolórésznek. Ez a tolvajbiztos záródás mellett némi méretbeli variálhatóságot is biztosít.

A selymet magam festettem, s a színeket a megfelelő árnyalatok érdekében magam kártoltam össze natúr és vegyileg festett gyapjúból. Íme az eredmény:

Emlékeim az ártéri erdőről, 2011, táskakollekció

Fotók: Pavlovits Máté, 2011