Nem kell sokat gondolkodnom, hogy mivel kezdődött az "én és a mackók" történet. Hát azzal a valaha puha és csinos, mára már nyúzott és lapos mackóval, aki kisbaba korom óta őrzi az álmomat, aki együtt pózolt velem a kétéves kori fotózáson, aki tudta minden titkomat kamaszkoromban és aki összehozott a barátommal. Neki lett barátja Kismackó, akit egy Szolnoki kiránduláson gyűjtöttem egy "kacatboltban", és Bandi, akit otthon túrtam ki a régi plüssállatok közül. Ők alapozták meg a mackó-mitológiánkat, ami belengte mindennapjainkat, mióta itt lakunk Szegeden. Közben persze furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan is készülnek ezek a mackók. Egyik karácsonyra kaptam egy könyvet a mackókészítésről. De aztán az bonyolultnak bizonyult, és máshogy kezdtem neki. Úgy, ahogy a pécsi Brummogda maciszülésznője ajánlotta: megrajzoltam a saját mackómat. Ez után nagy lelkesedést éreztem új formák kipróbálására, és új lényecskéket terveztem. Íme, itt vannak ők, első medvéim. (További képek a mackó-sarokban láthatók)
Az elsőszülött.
Macibőrbe bújt kisördög.
És te ki vagy?
Osito, a távolba révedő spanyol maci.
Zöldike, aki majdnem kisegér.
